szösszenetek 2.0 - alakulgat...

Azt hiszem, alakul a magánéletem.
Még semmit nem tudok biztosan, anya szerint tetszem a srácnak, én csak bízom benne... bár mi minek számít? Napi három ölelés (minimum!!), a péntek reggeli magyarórák, amikor mindig mellém ül... áh, nem is tudom.
A legutolsó próbán a felemás korláton szórakozott (megint a tesiteremben voltunk - ezután csak spenótként fogom emlegetni, azért, mert a terem fala zöld szőnyegszerűséggel van beborítva). Egyszer csak felállt a két korlátra terpeszben, és tökre megijedtem, hogy netán leesik. Azt mondtam neki, hogy (idézem) "ezennel a lelkedre kötöm, hogy ne csináld többet!!". Bevallom, kicsit hülyén hangzik, de ez volt az első dolog, ami az eszembe jutott. Erre ő azt válaszolta: "megkötözöd a lelkem...?".
ÁÁÁÁÁÁH YES.
Fingom sincs, hogy gonolta, de én csak kétféleképpen tudtam értelmezni. 1, szó szerint megkötöttem a lelkét - bár ez nem valószínű. 2, rabul ejtettem szívét-lelkét. Hát nem ennivaló? ^^
Nem?
ROSSZ VÁLASZ. Mindegy.
Olyan durván euforikus érzéseim vannak vele kapcsolatban, akkora bazinagy rózsaszín felhőben van a fejem, hogya az elképesztő. Amikor vele vagyok, felszabadultnak érzem magam, nem szorongok, hanem totálisan magamat adom - az igazi énemet, ami ezerszer kedvesebb és jobb fej annál, amit úgy általánosságban mutatok.
Sokak szerint összeillünk, és szerintem sem lennénk olyan rossz páros;)