szösszenetek 7.0 - majdnem rájött *.*

Te. Szent. Éég.
Egyik barátnőm tanácsára tegnap egyes szám első személyben írtam egy vallomásféle cuccocskát. Ma bevittem megmutatni neki. El is olvasta, majd másik két barátnőm is odajött, és megkérdezte, mi az. Egyikük megnézte, másikuk azt mondta, majd következő szünetben. Oké. Eddig még semmi gond nem lett volna vele... de amikor szünetben odaadtam neki, ő lerakta az asztalára. Oké, nem gáz. Ezután kimentem vécére, két perc múlva már ő is ott volt, megkérdeztem tőle, hová tette a füzetkét. Azt mondta rápakolta a cuccait, senki nem találja meg...
Aha, persze.
Otthagytam őt a mosdóban, visszasétáltam a terembe, és mit látok...?
A srác a kezében tartja a füzetkét, kinyitja, majd olvasni kezdi.
Őrülten rohantam oda hozzá és kaptam ki a kezéből. Eszelős tekintettel mértem végig, mire elnevette magát, és megkérdezte, hogy mi ez.
- Csak egy füzet - válaszoltam elpirulva.
- És miért írtál benne rólam? - ráncolta ő a szemöldökét, mire lehajtottam a fejem.
- Az egyik volt osztálytársamról van benne szó.
- És ugyanúgy becéztétek, mint engem?
A francba. Így képtelenség más embert hívni rajta kívül.
- I-igen - nyögtem ki, ekkor pedig barátnőm visszaért a mosdóból.
Kimentett a helyzetből, viszont pont Ő hozott ebbe a helyzetbe! Lelkifurdalása volt, de mondam neki, hogy ne legyen, mert előfordul...
Mindegy, a srác így is egész nap arról faggatott, hogy milyen titok van a füzetkében, amit ő nem láthat.
Szerintem megsejtett valamit :'((((