szösszenetek 9.0 - sportnap

2015.04.15 19:53

Minden egyes tagom fáj. De konkrétan.
A reggelem már rosszul kezdődött - felkeltem. Elkészültem, majd kilépve a panelból elgondolkoztam azon, hogy hogyan is jutok el a Margit-szigetre (nem olyan egyszerű az, ha fel van túrva a 4-es 6-os + a nyugati felöl jön az ember). Aztán rájöttem, hogy tök könnyen >> elmegyek a Nyugati pályaudvarig 3-as metróval, majd besétálok..
Jó. Odaértem a sportcsarnok elé.
A Tanár úr még nem volt ott, csak egy marék gyerek a suliból, szóval odacsapódtam a barátaimhoz, és együtt bementünk - ekkor volt körülbelül 835.
Átöltöztünk (mármint az, akinek kellett) tesicuccba, és elkezdődtek a játékok is.
Az a-sok kezdtek a 2km-es táv lefutásával, utánuk jöttünk mi, b-sek. Felsorakoztunk a 400m-es pálya rajtvonalánál (khm. az egyiknél), majd kiadták az utasításokat: csak a bólyákon belül szabad futni, 5 kör, és VEGYÉL SORSZÁMOT!!..
Mindegy. 11 perc telt el, mire végeztem az 5. körrel, és végre kiköphettem a tüdőmet a pihe-puha pázsitra... a Tanár úr egy csomót velem futott, ezért nem mertem megállni vagy sétálni:D
Mindezek után egy minimális pihenőt tartottunk, és a 100m sprint következett. Időben viszonylag jó voltam (15.35 másodperc), és valami döntőbe is bekerültem. Kösz.
Kisebb időközönként elmentem kislabdát dobni (a max. 37m volt), hullahoppozni (102 fordulat? Mint a srácnak (nem, még véletlenül se gondold, hogy ARRÓL A BIZONYOS SRÁCRÓL beszélek! Mert nem!), akinek - saját elmondása szerint - jó a csípőmozgása? Na nee), ugrókötelezni (100-at kellett volna ugrani 1 pontért, de 70 körül megálltam), nekifutásból távolugrani (3.9m körül)...
Ami pedig kötelező volt: (nekem) röplabda - az a-sokat lenyomtuk, a c-sekkel meggyűlt a bajunk -, helyből távolugrás (192cm lett).
Na de a kötélhúzás az egy érdekes megmozdulás volt.
Engem előre állítottak be, és hát... a korábban említett srác állt közvetlenül velem szemben. Oké. Húztuk, húztuk, nyertünk. Aztán. A srác odajön hozzám, szorosan megölelget, majd cuppanós puszit nyom az arcomra.

Azt mondta, csak gratulálni akar.
De így? Egy szimpla kézfogás is megtette volna. Mert az, ahogy utána végighúzta a tenyerét a derekamon, és egy kicsit a hátsó felemhez is hozzáért, nem teljesen normális.
Te jó ég, micsoda nap.
A végén láttam a srácot félmeztelenül, és komolyan mondom... hagyjuk.